A túra kb. 6-7 km hosszúságú, a szintkülönbség pedig mintegy 300 m lehet. Első fele szinte teljesen megegyezik a korábbi túraleírásban közöltekkel.
Bükkszentkeresztről a sárga jelzésen indulunk észak felé.
A falu határában balról a Hópehely turistaházat hagyjuk el, jobbra, 200-300 m-re Gyuri bácsi gyógynövénykertje látható. Itt a csapat kettévált, én piros-sárga jelzésen haladtam, a többiek a téli túra útvonalát követték. A sípályák alján északra tartva először egy almafákkal tarkított rétre érünk, jobbra az Oroszkúti lovastanya látható kissé messzebb.
Balra az Orosz-kút, ahol a lovak számára itatót alakítottak ki.
Innentől bükkerdőben halad utunk. Kb. 400 m megtétele után érünk az Ágnes-rétre, ahol a sárga jelzés jobbra letérve a régi szánkópályán leereszkedik a Szinva völgyébe. Tovább haladva a piros jelzésen folytatjuk utunkat, majd az Áfonyásnak nevezett rétre érkezünk.
Az erdőbe beérve megérkezünk a Fehérkőlápai Turistaházhoz, ahol étterem is üzemel finom, házias ételeket kínálva. Innen keletre tartva a piros-zöld jelzésen folytatjuk a túrát, majd kb. 700 m megtétele után a balról becsatlakozó kék kereszt jelzésre fordulunk.
A hangulatos, erdőkkel övezett Hegyes-réten áthaladva jutunk az út legnehezebb szakaszához.
A Szinva völgy alsó részéhez meredeken leereszkedő, Mély völgy elnevezésű szurdokvölgy (neve is jelzi) két oldalán halad a zöld és a kék kereszt jelzés. Utóbbira kell letérnünk balra, és innen egy keskeny ösvényen haladunk kb. 1 km-t. Jobbra az igen meredek, helyenként szinte függőleges, sziklás hegyoldal vezet a mélybe, a vadregényes ösvényt pedig sorra kidőlt fák keresztezik. A fotók nem adják vissza az út hangulatát, de az annál inkább érzékelteti a nehézségét, hogy ezt a kb. 1 km-es szakaszt 1 óra alatt tettük meg. Azért megijedni nem kell, átlag felkészültségű túrázó meg tudja tenni, és szerintem kár is lenne kihagyni, túránk egyik legszebb, legizgalmasabb része.
Kb. 1 km után érünk egy szintvonalban haladó erdészeti dűlőútra, ahol balra kanyarodva folytatjuk az utat. Egy kisebb szurdokvölgy oldalában haladunk szintben, majd a Puskaporos nevű hegyet jobbról elhagyva kezdünk ereszkedni.
A hegy északi oldaláról csodálatos panoráma tárul elénk az irtáson keresztül. A Szlovák-középhegységig biztosan, de mi úgy gondoltuk, hogy egészen a Magas-Tátráig láttunk el.
Kb. 500 m megtétele után, az elhagyatott Puskaporos vasútállomás mellett érünk be Felsőhámorba.
A különleges hangulatú, meredek hegyoldalon található temető mellett haladunk el, itt található Fazola Henrik síremléke is. A faluról egyébként külön bejegyzést tervezek írni, különös miliője, jellegzetes házai, érdekessége miatt megér egy külön misét. Egyébként is, sok fotót is készítettem, ami meghaladná egy túraleírás kereteit.
Végül felgyalogoltunk Lillafüredre, és a Hámori-tó melletti Tókert étteremben vacsoráztunk, amit mindenkinek tudok ajánlani, bár nem olcsó, de hatalmas választékot kínálnak és remekül főznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése