A túra hossza 11 km, a szintkülönbség 250 m és nevezhetnénk az időszakos karsztforrások túrájának is. Ezek az időszakos források a Bükk legérdekesebb természeti jelenségei közé tartoznak. Röviden annyit érdemes róluk tudni, hogy a fennsík középső és déli karsztvizeit hozzák a felszínre, annak déli letörése alatt, 450 m tengerszint feletti magasság közelében. Az időszakosság magyarázata abban rejlik, hogy ezen a részen két talajréteg találkozik, a vízzáró agyagpala és a mészkő. Ahol utóbbi eléri a felszínt, ott tudnak a források is a felszínre törni. Hóolvadás után, tavasz elején és ősszel, október környéken aktívak a leginkább, ilyenkor ugyanis a vízgyűjtő területről lefolyó karsztvíz szintje eléri a források fakadásának szintjét. Reménykedtünk, hogy a csapadékos május és nyár eleje után most is működni fognak... hát a háromból kettőnél így is volt, az Imó sajnos most is száraz volt, mint legutóbbi ottjártunkkor. Megjegyzem a legnagyobb vízhozamú forrás a három közül, persze ha épp működik.
A túrát a Hereg-réten kezdjük, innen indulunk észak felé a kék kereszt jelzésen. Előttünk a Három-kő magasodik, mint a fennsík déli letörésének egyik jellegzetes képződménye, un. köve. Kissé nyugatabbra pedig a Tar-kő látható a fák közül kibukkanva.
500 m megtétele után érünk a Borz-kúthoz, majd 300 m enyhe emelkedő után jutunk az útelágazáshoz, ahol a kék kör és kék kereszt közötti széles, erdészeti, jelzetlen földútra térünk le balra. Ezen kb. 1 km-t haladva szintben kerüljük meg délről a Malom-hegyet.
Előttünk, balra a Fekete-len látható, hátra tekintve pedig a fentebbi kép tárul elénk, a fennsík fölénk magasodó pereme.
Ezután a Kuklya hegyesét kerüljük hasonló módon délről, szintben kanyargó úton, majd a zöld jelzéshez érkezve jobbra fordulunk, és a jelzett úton haladunk kb. 200 m-t.
Jól látható a rétegek vetődése, gyűrődése az út mentén, és ahogy a fák kiterjedt gyökérzetükkel próbálnak kapaszkodni a minimális talajrétegbe.
Innen balra ismét jelzetlen útra térünk le, majd 1 km gyaloglás után, a Toldi kunyhónál keresztezzük a Toldi-bércen végighaladó kék kereszt jelzést.
Kb. 100 m gyaloglás után térünk rá balra a völgybe tartó, a térképen nem jelölt, de jól kitaposott ösvényre, melyen a Vörös kő völgyébe ereszkedünk le az első időszakos forráshoz, az alsó Vörös-kő-völgyi forráshoz. Ide egyébként egy másik jelzetlen úton, a felső patakmederben haladva is le lehet jutni, egy ennél jóval nehezebben járható terepen. Az ösvény elején jobbra feltekintve, a fák között a Vörös-követ láthatjuk, majd egyre meredekebben lefelé tartva jutunk egyenesen a forráshoz, melynek hangja, ha szerencsénk van, és aktív, már messziről hallható.
Nekünk most szerencsénk volt, a forrás kb. 30-40 cm-es kis szökőkútként tört a felszínre. Szerintem a Bükk egyik leglátványosabb természeti jelensége, mindenképp érdemes egyszer útba ejteni olyankor, amikor nagy eséllyel működik.
Rövid pihenő után a Vörös-kő-völgy alsó szakaszán folytattuk utunkat, a forrás táplálta bővizű patak mentén.
1 km után a Kecskor lápán balra erősen emelkedő ösvényre tértünk... pontosabban inkább csak belemagyarázható, hogy ez ösvény volt. :)
A domborzati viszonyok és irány azonban egyértelművé tette, hogy hol vágjunk neki a hegynek, melynek gerincén kellemes tölgyerdőben találtunk rá a jelzetlen ösvényre, melyen a kék kereszt jelzésre jutottunk. Elvileg itt kellene lennie a Tóth Ferenc emléktáblának, de ezt mi nem találtuk meg. Néhány métert délre haladva a jelzett úton balra ismét jelzetlen útra térünk, és a Balázs-lápán ereszkedünk le a völgyben haladó kék jelzésre.
Itt balra kanyarodva kb. 700 m után érjük el a Samassa vagy Lambóth házat. Innen erős emelkedőn folytatjuk utunkat, és a Lök bércre felkaptatva, majd innen leereszkedve érünk el a Lök-völgy aljához, mely nevét az Imó által kilökött vízről kapta. A völgyben a kék kör jelzésen haladunk felfelé, és kb. 700 m emelkedő után érünk az Imó forráshoz, mely a hasonló nevű szikla tövében egy forrásbarlangból ered.
Jelenleg sajnos a legnagyobb vízhozamú időszakos karsztforrás nem volt aktív, így csak a meredek, szurdokszerű patakvölgybe nyíló barlang száját láthattuk.
Innen visszafordulva leereszkedtünk a kék jelzésre, majd folytattuk utunkat az utolsó időszakos forrás felé.
A Fekete-len forrás, csakúgy, mint a Vörös-kő-völgyi párja, aktív volt, bár a három közül a legkevésbé látványos módon jut a felszínre, tulajdonképpen egyszerűen kifolyik a hegyből egy nagyobb mészkő szikla mellett bővizű patakot táplálva. Itt sajnos már erősebben esett az eső, ami utunk felétől még csak szemerkélt, úgyhogy kissé megszaporáztuk lépteinket, én pedig kevesebbet fotóztam.
Innen kb. 600 m-re érjük el a műutat a kék jelzésen haladva a Tamás kútjánál álló, BNP vendégháznál. Innen pedig már csak 1 km van hátra, hogy visszajussunk a Hereg-réti parkolóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése