*

*

2010. február 17., szerda

Bükkszentkereszt - Fehérkőlápa - Bükkszentkereszt (2010.02.14.)



Az első túraleírás voltaképpen az első téli túrám is... 40-50 cm-es hóban. Ez utóbbi nem kevéssé megnehezíti a gyaloglást, főleg, hogy ilyenkor az ember ruházata is jelentősen nehezebb, mint nyáron. Ennek ellenére nem árt a vastag zokni, harisnya, vízálló, vastag talpú, bélelt bakancs, meleg kabát... és én persze most jöttem rá, hogy milyen jó szolgálatot tesz ilyenkor egy kalucsni. És persze meleg teát se felejtsünk el magunkkal vinni... :)

A túra összesen 5-6 km hosszúságú, tehát igen rövidnek mondható, és nincs jelentős szintkülönbség sem, de azt kalkuláljuk bele, hogy ilyenkor sokkal lassabban lehet haladni, és sokkal nehezebben... Főként ha nincs kitaposott út és nagy a hó.


A faluból a sárga jelzésen indulunk el, a templomnál a Fő útról északi irányba letérve. Így jutunk ki némi emelkedő után a Hópehely túristaházhoz és a közvetlenül mellette lévő feszülethez, ahol a sípálya parkolója és az útelágazás van. Hogy ne kelljen a használatban lévő sípályán átvágni, itt egyenesen továbbmentünk a jelzetlen gyalogúton.

Érdemes is ezen az úton tartani északnak, vagy legalábbis tiszta időben kipróbálni, mert balra, nyugat felé gyönyörű kilátás nyílik a Szinva völgy felett a Fennsík hegyeire.

Az erdőbe beérve, egy éles jobbra ívelő kanyar után kb. 100 m emelkedő következik, és ezt követően térünk rá a sárga (jelzésű) bicikliútra.
Innen kb. 1,5-2 km-en keresztül ritkás cserjékkel tarkított réten visz az út, gyakorlatilag szintben. Ezt a területet hívják Áfonyásnak, jobbra pedig a Felső Bagoly-hegyet hagyjuk el.



A piros jelzést ismét elérve, az utat az erdőben folytatva, kb. 700-800 m megtétele után jutunk el a fehérkőlápai túristaházhoz. Itt nyáron meleg étel is kapható, most nem közelítettük meg.



Itt fordulunk vissza; mi magunknak egy rövid teázással és némi pogácsa evéssel egybekötött pihenőt engedélyezve.

A túra érdekessége volt, hogy visszafelé, az Áfonyás tisztásaira hatalmas köd ereszkedett, néhol a látótávolság 50 m-re csökkent, aztán hirtelen megnőtt, ezzel is megmutatva, hogy milyen szeszélyes az időjárás már ilyen 600-700 m magas hegyek között is.

























































Bükkszentkeresztre a sárga biciklis jelzésen, az Erdőalja utcán érünk vissza. Innen a Táncsics utcán keresztül a központba visszatérve fejezzük be a túrát.

Mi végül a Rusztik étteremben elköltött ebéddel zártuk a kirándulást. :)

Nincsenek megjegyzések: