A túra 12 km hosszú, a szintkülönbség 500 m. Már itt, az elején szeretném jelezni, hogy csak gyakorlott és elszánt túrázóknak ajánlom, és mindenki csak saját felelősségére vágjon neki. Ennek oka, részint a nagy szintkülönbség, részint a nehéz terep. Sok helyen nem úton haladtunk, másutt az út szűnt meg alattunk, így nem egyszer kőfolyáson, sziklák között, máskor nehezen járható szurdokvölgyben, vagy épp igen meredek, már-már a megmászhatóság határán lévő hegyoldalon mentünk. Ami miatt mégis megéri az a lenyűgöző, megkockáztatom, hogy a Bükk egyik legvadregényesebb, háborítatlan tája sok, ritka állatfajjal (mi őzeket, muflonokat, ökörszemeket, nem egy havasi cincért láttunk) és elképesztő domborzati formákkal. A túra tulajdonképpen nem más, mint leereszkedés a fennsík igen meredek, és nagy mélységű északi oldalán, majd visszakapaszkodás oda. Talán a beszámolóm is kissé személyesebb hangvételű emiatt.
Bánkútról a sárga jelzésen ereszkedünk le Csurgó felé.
Ezután kb. 1,5 km-t haladunk a jelzett úton, majd jobbra letérünk a jelzetlen, Hármaskúti erdészház felett elvezető földútra.
Közvetlenül az erdészház felett jobbra letérünk a földútról és felkapaszkodunk a Nagy István erőse déli oldalán. A túra igazi, izgalmas része innentől kezdődik, innentől viszont rögtön. :)
A fényképek -sajnos- messze nem adják vissza, amit láttunk és átéltünk. A Nagy István erősének tulajdonképpen közvetlen folytatása a Párna-hegy hol elkeskenyedő, hol kiszélesedő gerince. Az alábbi képek a gerincen végighaladva, hol jobbra, hol balra, hol egyenesen előre tekintve készültek.
Ilyen volt a látvány jobbra, az Ablakos-kő völgye felé tekintve.
Ezt láttuk balra tekintve.
Ezt pedig előre, a gerincen végignézve.
A gerincen a hegy csúcsáig kapaszkodtunk fel.
Egy a különleges, ritka hegyvidéki fajok közül: a havasi cincér.
Innentől, a túra ezen szakasza kissé nehezen leírhatóvá, kaotikussá vált. Ennek oka, hogy az Ölyves-völgybe nem egyszerű a leereszkedés. Magyarul, arra mentünk, ahol tudtunk. :) A csúcsról kissé visszafelé tartva leereszkedtünk egy erdészeti útra, ami azonban egyszercsak a semmibe veszett. Innen visszakapaszkodtunk a hegyoldalra, mert a völgy itt a képen látható módon "kissé" csalitos volt. :) Aztán leereszkedtünk, ahol úgy ítéltük, hogy már járhatóbb, és ismét találtunk egy erdészeti utat, majd végül erről vágtunk le a völgy aljába, merőlegesen arra. Tehát nem árt, ha az ember már viszonylag jól és könnyen tud az erdőben tájékozódni figyelembe véve a domborzatot és az iránytűt használva...
Egyébként a terepviszonyokat jól szemlélteti, hogy a fák így kapaszkodnak a hegy oldalába.
Az Ölyves-völgyben északi irányban haladva érjük el az Ablakos-kő-völgy végét. A két patakvölgy egyesülve nyugati irányban halad tovább, és itt már Nagy-völgy az elnevezése a bővizű patak által létrehozott völgynek. Egyébként a patakok Nagyvisnyó és Mályinka között a Bán-patakba viszik az Északi Bükk karsztvizét.
1 km után délre fordulunk a Leány-völgybe, és itt kezdődik a túra legnehezebb, a fennsíkra visszakapszkodó mintegy 2,5 km hosszú része.
A völgyben eleinte enyhén emelkedő erdészeti úton haladunk, látható is a fakitermelés nyoma. A forrásig követhető is az út, onnan viszont megszűnik az erdőműveléssel együtt. Innentől ameddig lehetett, és ameddig a terepviszonyok engedték próbáltunk az egyre sziklásabb, meredekebb falú völgykatlanban maradni, de mindinkább kidőlt fák és egyre nagyobb kövek akadályoztak ebben. Végül maga a völgy is egyre meredekebb lett, néhol már a járhatóság határát feszegetve. A felső 700-800 m-es szakaszon már csak a muflonok és mi próbáltuk keresztül jutni a sziklákon, persze előbbiek nagyobb sikerrel és sokkal gyorsabban, ügyesebben. Végül -a "hivatalos út" vége előtt kb. 300-400 m-rel- feladtuk, és jobbra felkapaszkodtunk a sárga jelzésre. Itt a hegyoldal nemcsak sziklás volt, de kb. 50-60 fokos szögben emelkedett, így helyenként szó szerint négykézláb tudtunk csak haladni...
A helyzet érzékeltetésére néhány kép:
Ezután a sárga jelzésen haladtunk a Huta-réten át a Hármaskúti erdészházig. Innen 500 m után a kék kereszt jelzésen a Faktor-rétre kanyarodtunk, majd visszatértünk Bánkútra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése