A túra 15 km hosszúságú, a szintkülönbség 250 m.
Jávorkútról indulunk dél felé a kék-zöld jelzésen.
Utunk bükkerdőben vezet, és még fényekkel is szerencsénk volt, a szikrázó napsütést gyönyörűen szűrték meg a lombok.
Kb. 1 km megtétele után balra letérünk a műútról, és a Nagy kőris hegy oldalában haladunk szintben.
A műutat ismét elérve jobbra fordulunk a zöld jelzésen. Kb. 700 m megtétele után balra letérünk egy erdészeti dűlőútra, majd délkeleti, utána déli irányban haladva jobbról elhagyjuk a Kis-mező-hegyet és a Dugott-töbör dolinája mellé érkezünk. A dolinát keleti és déli irányból kerüljük.
Innen nyugati irányban haladunk, majd kb. 2,5 km megtétele után kiérünk a fennsíkról déli irányban levezető műútra és a zöld jelzéshez csatlakozva délre fordulunk.
A túra ezen szakaszán láttuk ezt a gyönyörű szarvasbogarat. Egyébként is megfigyeltük, hogy sokkal többféle állatfajjal találkozunk a jelzetlen, kevéssé háborgatott utakon.
Innen délnyugati irányban haladunk 500 m-t, és jobbra fordulva rátérünk a Kis-Kőháti zsomboly tanösvényre, ami a Kis-Kőhát déli oldalán vezet fel a víznyelő barlanghoz.
A zsomboly hazánk legmélyebb víznyelőbarlangja, hatalmas bejárattal nyílik a felszínen.
Az itt felállított mini kilátóról remek panoráma tárul elénk a Nagy-mezőről. A képen egyébként látható, milyen páradús a levegő, így nézett ki a légvonalban kb. 1 km-re lévő mező.
A barlangról és a Nagy-mezőről szintén készülök majd külön bejegyzést írni túramentes napokon.
Innen a tanösvényen folytattuk volna utunkat a Nagy-mezőre, azonban ez a szakasz sajnos, csak a térképen létezik: a villanypóznák mentén vezető ösvényt teljesen benőtték a fiatal növendék erdő cserjéi és az aljnövényzet. Meg sem kíséreltük itt az átvágást, hanem nyugatra tovább haladva jelzetlen úton végül a Kőhát-lápán jutottunk le a hegyről.
Innen szinte végig a fennsík régi, ma már az autó forgalom számára lezárt műútjain gyalogoltunk.
A Nagy-mező északnyugati oldalán haladunk végig, majd a hármas útelágazásnál Bánkút felé fordultunk. Nyári időszakban a mezőre hajtják legelni a szilvásváradi lipicai csikóménest, ami, pláne ha szerencsénk van, és kifogjuk, amint épp az istállóból vágtatnak a rétre, igen látványos dolog.
Az útelágazástól emelkedve, kb. 2 km megtétele után jobbra fordulunk Csipkéskút felé.
Az istállókat elhagyva a piros jelzésre térünk.
Az irtásról az erdőbe visz az út, és mivel már erősen lentről, nyugatról sütött a nap, mikor itt jártunk, ilyen hangulatos képet sikerült készíteni.
Jávorkút előtt érjük el az Ősfenyvest, ami sajnos ilyen lehangoló képet mutat: a kb. 150 éves fenyők jó része elpusztult, és sok közülük ki is dőlt.
A túra végén a lemenő nap hangulatos fényei közt érkeztünk vissza Jávorkútra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése