Hereg-rét - Borz-kút - Malom-hegy - Toldi-bérc - Vörös-kő forrás - Toldi bérc - Lambot - Lök bérc - Imó forrás - Fekete-len forrás - Hereg-rét (2011.03.13.)

A túra a 2010.07.27-én megtett kirándulás variációja, a szintkülönbség kb. 200 m, a két túra hosszú nagyjából megegyezik.

A Hereg-rétről a Vörös-kő alsó forrásig azonos útvonalon haladunk. A fenti kép a Fekete-len hegy északi oldalán készült, ahol éppen fakitermelés folyt; mivel a fák rügyei még nem pattantak ki, ráadásul a közvetlenül az út mellett levő részt kiirtották, jól láthatóvá vált a Tar-kő (balra) és a Három-kő (jobbra) letörése.

Sajnos, az időszakos források egyike sem volt aktív, az Imóig fel sem kapaszkodtunk, mivel a patakmeder is teljesen száraz volt. A korábban leírt útvonalról a Vörös-kő forrásnál térünk le, ahonnan visszakapaszkodunk a Toldi bérc nyugati oldalán, majd visszatérünk egészen a zöld jelzésig (zöld szaggatott vonal). 

A zöld jelzésen déli irányban haladunk mintegy 2 km-t a Lambot és Lambot hegyese gerincén, majd a Lök bércen ereszkedünk le a völgybe (zöld folytonos vonal). Innen a túraútvonal megegyezik a korábban leírttal.

Bükkszentkereszt - Lófő tisztás - Kőlyuk-galya - Galya-árnyék - Lófő tisztás - Bükkszentkereszt (2011.03.12.)

A túra hossza: 5 km, a szintkülönbség: 150 m.

Bükkszentkereszt déli részéről indulunk el, a Dorongosi út végéről, ahonnan a IV. Béla emlékműnél kanyarodunk jobbra a Lófő tisztásra.

 

Kellemesen ereszkedő úton jutunk el a fenyőerdőbe, majd onnan ismét a tisztáson folytatjuk utunkat.

Az Őr-hegy keleti oldala mellett elhaladva térünk rá balra a zöld jelzésre, ahol 1,5 km-es úton felkapaszkodunk a Kőlyuk-galyára.

A hóolvadáskor tett túra egyik kellemes "mellékhatása" volt a hóvirágok sokasága, amik éppen kidugták bimbóikat az avar alól, de nem kevés már ki is nyílt.

A hegycsúcs alatt közvetlenül balra fordulunk, és a zöld háromszög jelzésen érjük el a 720 m magas Kőlyuk-galya tetejét.

A csúcsról tiszta időben szép kilátás nyílik keleti irányban Kisgyőr felé. Sajnos, amikor mi jártunk itt, párás idő volt, így éppen csak hogy látható volt a völgy a faluval. Innen elvileg északkeleti irányban vezet egy  jelzetlen ösvény, amit mi nem találtunk meg... ezért először a gerincen haladtunk tovább délkeleti irányban, majd egy lapos, sziklás katlan érintése után leereszkedtünk a hegy északi oldalán.

 

Ez pedig a korábbi kisgyőri lőtér negatív hatása... egy fel nem robbant -talán nem is éles?- lövedék. :( Sajnos, mi a környéken nem egyszer találtunk ilyesmit, volt, hogy be is jelentettük az önkormányzatnál, de semmi intézkedés nem történt, 1 év múlva a "gránát" ugyanott hevert.

Kb. 300-400 m ereszkedés után -amit mi végülis nem az ösvényen, hanem a hegyoldalban, út nélkül tettünk meg- egy szintben haladó erdészeti utat érünk el. 

És íme a hóolvadás túra szempontjából negatív hatása: a hegyről patakokban lefolyó, néhol tavakká duzzadó víz. 

 

A dűlőúton balra indulva, kb. 1 km után érjük el a zöld jelzést, amin visszajutunk a Lófő tisztásra. Innen pedig a kék jelzésen északi irányban haladva Bükkszentkeresztre.

Répáshuta - Pokol-völgy - Pazsag-völgy - Hór-völgy - Tebe-rét - Balla-völgy - Répáshuta (2010.07.30.)

A túra 10 km hosszú, a szintkülönbség 220 m.

Répáshutáról, a Balla-völgy bejáratától indulunk. Először kelet-nyugati irányban keresztül sétálunk a falun, kb. 1,5 km hosszan, a zöld négyzet jelzést követve. Az utolsó 700-800 m-es szakaszon, ahol a falu elkeskenyedik, az út erősen emelkedni kezd. A település szélén balra felkanyarodunk a jelzetlen földúton a bérc irányában, majd egy kis hegyi ösvényen leereszkedünk a tőlünk balra található Pokol-völgybe.

Mi a forrásnál értük el a völgy alját és egyben a jelzetlen földutat.

Innentől a bükkösben és helyenként a bővizű patak medrében haladó út igen vadregényessé vált, ahogy fokozatosan ereszkedtünk lefelé a völgyben.

Balra a hegyoldalban találtunk egy térkép által nem jelzett, korábban valószínűleg feltárt, de mára már ismét betemetődött víznyelőt.

Kb. 700 m-es ereszkedő szakasz után érjük el a Pazsag-völgyet, ahol balra kanyarodunk a jelzetlen dűlőútra. Itt, csakúgy, mint a Pokol-völgyben, bővizű patak kísérte utunkat... ahogy a fotókat nézegettem, szinte csak a csobogókat, kisebb és nagyobb (néhol akár több méteres!) vízeséseket, zubogó patakokat fényképeztem. Az egész úton szinte végig hegyi patakok mellett haladtunk, sok helyen láttunk a hegy oldalából fakadó karsztvizet, olyan helyen is, ahol a térkép nem is jelölte. Az idén nemigen panaszkodhatunk elapadt forrásokra, kiszáradt patakmedrekre...

A Pazsag-völgyben 3 km-t haladva lefelé (közben keresztezzük a Katalin-völgyön át Répáshutára tartó sárga jelzést) a most szintén bővizű Hór-patak által kivájt, festői szépségű Hór-völgy középső szakaszához érünk. Itt balra fordulunk, és a kék-piros jelzésen haladunk tovább felfelé a völgyben. Kb. 500 m megtétele után döbbenetes látvány fogadott - ilyennek a Hór-völgyet még nem láttuk: egy helyen, ahol a völgy kiszélesedik, egy lápos rétet pillantottunk meg, ahol szinte Gyilkos-tó szerűvé terül szét a patak, majd egy kb. 2 méter (!) magas vízeséssel lezuhanva robog tovább... itt akkora volt korábban a sodra, hogy öles, kivágott és gúlába rakott fenyőtörzseket sodort magával. Íme:

A víz mellett egyébként szitakötők ezrei repkedtek, és ami a túrázó számára inkább bosszúság, mint öröm, itt is és sok helyen hatalmasra burjánzott az egynyári növényzet.

További 500 m megtétele után érünk a Tebe-rétre, ahol régebben a korábbi kisvasúti rakodó volt, illetve itt legeltették állataikat a répáshutai gazdák. Ma a rétet kaszálónak használják, ottjártunkkor éppen a szénabálákat szállították el.

A Tebe-rétnél kanyarodunk balra a kék négyzet jelzésre, és 3 km enyhe emelkedő után, a Balla-völgyben felsétálva érünk vissza Répáshutára.

A túra után a Vadász Bisztró nevű, sok helyi specialitást kínáló étteremben vacsoráztunk, ahol szállást is kínálnak a faluba látogatóknak.