Mivel tegnap a család legkisebb tagjával (unokaöcsémmel) mentünk fel Jávorkútra, ezért úgy döntöttem, hogy a visszafele utat gyalogszerrel teszem meg. Ezen az úton ráadásul szinte csak lefelé kell menni, így egészen gyorsan 3,5 óra alatt letudtam.
Jávorkútról a kék-zöld jelzésen indulunk a fennsíkon dél felé. A Nagy kőris oldalán kissé felkapaszkodva, 1,5 km megtétele után jutunk a sárga kereszt jelzéshez.
A jelzést követve vágunk át a gyönyörű, töbrökkel, víznyelőkkel tarkított Kecskeláb réten. Innen fiatal fenyőerdőn, telepített erdőn keresztül visz az út a Sugaróig.
A Sugaró -egy Bükkről írt könyvben meseszépnek titulált Sugaró- minden jellegzetességét mutatja a fennsíki réteknek, és valóban meseszép. Gyönyörű fenyves veszi körül, a fenyőfák a rét egy részét is elfoglalják. A Sugarót elhagyva a Nagy-dél oldalában ereszkedünk le a fennsíkról. Eredeti tervem szerint itt áttértem volna a zöld kerékpáros útra, ezt azoban a jelzések teljes hiánya miatt elvétettem, bár erősen gyanítottam, melyik úton kellene letérnem. Így a sárga kereszt jelzésen értem el a műutat, majd a sárga jelzésen balra fordulva jutottam Hollóstetőre.
A menetrend szerinti buszjáratra kb. 40 percet kellett volna várni, így plusz kihívásként rádobtam a túrára még 3 km-t, és a sárga jelzét követve tértem vissza Bükkszentekeresztre - pontosan egy időben érkezve a busszal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése