*

*

2010. július 30., péntek

Répáshuta - Pokol-völgy - Pazsag-völgy - Hór-völgy - Tebe-rét - Balla-völgy - Répáshuta (2010.07.30.)



A túra 10 km hosszú, a szintkülönbség 220 m.


Répáshutáról, a Balla-völgy bejáratától indulunk. Először kelet-nyugati irányban keresztül sétálunk a falun, kb. 1,5 km hosszan, a zöld négyzet jelzést követve. Az utolsó 700-800 m-es szakaszon, ahol a falu elkeskenyedik, az út erősen emelkedni kezd. A település szélén balra felkanyarodunk a jelzetlen földúton a bérc irányában, majd egy kis hegyi ösvényen leereszkedünk a tőlünk balra található Pokol-völgybe.


Mi a forrásnál értük el a völgy alját és egyben a jelzetlen földutat.


Innentől a bükkösben és helyenként a bővizű patak medrében haladó út igen vadregényessé vált, ahogy fokozatosan ereszkedtünk lefelé a völgyben.


Balra a hegyoldalban találtunk egy térkép által nem jelzett, korábban valószínűleg feltárt, de mára már ismét betemetődött víznyelőt.
Kb. 700 m-es ereszkedő szakasz után érjük el a Pazsag-völgyet, ahol balra kanyarodunk a jelzetlen dűlőútra. Itt, csakúgy, mint a Pokol-völgyben, bővizű patak kísérte utunkat... ahogy a fotókat nézegettem, szinte csak a csobogókat, kisebb és nagyobb (néhol akár több méteres!) vízeséseket, zubogó patakokat fényképeztem. Az egész úton szinte végig hegyi patakok mellett haladtunk, sok helyen láttunk a hegy oldalából fakadó karsztvizet, olyan helyen is, ahol a térkép nem is jelölte. Az idén nemigen panaszkodhatunk elapadt forrásokra, kiszáradt patakmedrekre...



A Pazsag-völgyben 3 km-t haladva lefelé (közben keresztezzük a Katalin-völgyön át Répáshutára tartó sárga jelzést) a most szintén bővizű Hór-patak által kivájt, festői szépségű Hór-völgy középső szakaszához érünk. Itt balra fordulunk, és a kék-piros jelzésen haladunk tovább felfelé a völgyben. Kb. 500 m megtétele után döbbenetes látvány fogadott - ilyennek a Hór-völgyet még nem láttuk: egy helyen, ahol a völgy kiszélesedik, egy lápos rétet pillantottunk meg, ahol szinte Gyilkos-tó szerűvé terül szét a patak, majd egy kb. 2 méter (!) magas vízeséssel lezuhanva robog tovább... itt akkora volt korábban a sodra, hogy öles, kivágott és gúlába rakott fenyőtörzseket sodort magával. Íme:



A víz mellett egyébként szitakötők ezrei repkedtek, és ami a túrázó számára inkább bosszúság, mint öröm, itt is és sok helyen hatalmasra burjánzott az egynyári növényzet.


További 500 m megtétele után érünk a Tebe-rétre, ahol régebben a korábbi kisvasúti rakodó volt, illetve itt legeltették állataikat a répáshutai gazdák. Ma a rétet kaszálónak használják, ottjártunkkor éppen a szénabálákat szállították el.


A Tebe-rétnél kanyarodunk balra a kék négyzet jelzésre, és 3 km enyhe emelkedő után, a Balla-völgyben felsétálva érünk vissza Répáshutára.


A túra után a Vadász Bisztró nevű, sok helyi specialitást kínáló étteremben vacsoráztunk, ahol szállást is kínálnak a faluba látogatóknak.

2010. július 29., csütörtök

Bánkút, Bálvány, Faktor-rét, Lillafüredi pisztrángtelep (2010.07.29.)




Bánkút kb. 900 m tengerszint feletti magasságban, a Kis- és Nagy-fennsík (Bükk-fennsík) találkozásánál fekszik. Nem település, hanem a bükki túrázás legnagyobb központja, számtalan turistaút indul innen. Itt található továbbá a Fehér Sas Panzió és Étterem (a néhai, hányatott sorsú Bánkúti Turistaház, melynek helyzete végül a közelmúltban megnyugtatóan rendeződött), a Bánkúti Síklub központja és Síháza (amely nemcsak pihenőház, de már egy étteremnek is otthont ad) és Magyarország legnagyobb sípályarendszere. Vízhez az épületek a Bán-kútból jutnak, ami nagy kincs a fennsíkon. A gyönyörű környezet és a hegyvidéki éghajlat minden évszakban számos látogatót vonz... illetve vonzana, mert autóval feljutni egyre vakmerőbb vállalkozás a Garadna völgyéből felvezető út gyalázatos állapota miatt (de erről majd a másik blogban...)

Szóval ma csak egy kisebb, néhány kilométeres sétát tettünk, talán nem is volt  ez túra... a szintkülönbség sem volt több 100 m-nél. Először Bánkútról indulva a zöld kereszt jelzésen, minimális emelkedő és kb. 1 km-es gyaloglás után felértünk a Bálványra, mely a Bükk második legmagasabb pontja, 956 m tengerszint feletti magasságban. A legmagasabb Istállós-kő csupán 2 m-rel van magasabban. A Bálvány tetején viszont kilátó található... sajnos életveszélyesnek minősített állapotban. Az alsó kilátószint fa padlózata korhadt, sőt egy helyen le is szakadt... felmerül a kérdés, egy ilyen népszerű helyen, vajon miért hagyják ezt így (majd erről is a másik blogban írom le bővebben a véleményem)... A figyelmeztető tábla ellenére mi azért felmentünk... egészen a felső szintig, ahonnan három panorámaképet is készítettem. (A másik kettő olyan nagy, hogy ide nem lehet feltölteni.)

nyugat - észak-nyugati irányban készült kép a Kékestetővel, Mátrával



 Bánkútra visszatérve délre indultunk a kb. 1,5 km-re található Faktor rétre. Bánkútról több, kellemes, viszonylag kisebb szintkülönbségű, néhány kilométeres séta tehető a fennsík gyönyörű rétjein, ligetes és sűrűbb erdeiben. Innen számos jelzett turista- és sífutó-, valamint kerékpáros út is indul, úgyhogy kevésbé gyakorlott túrázók is bátran válogathatnak a lehetőségek közül, eltévedni nemigen lehet.


A Faktor réten található az un. Faktor-réti madonna, ahol korábban az erdei munkások, favágók, szénégetők gyűltek össze imát mondani, ezért a kis Mária képet védőszentjüknek, védelmezőjüknek tekintették. Nekünk egy kedves családi emlék is fűződik a helyhez: pár éve elhunyt, idős, Bükkjáró rokonunknak állítottak itt kicsi, de annál meghatóbb emléktáblát barátai, turista társai.


Bánkútról hazafelé útba ejtettük a Lillafüredi pisztrángtelepet, mely a Garadna völgyében, Ómassától mintegy 4 km-re található.


A telepet 1932-ben létesítették a Margit forrás vízének felduzzasztásával, illetve medencék létrehozásával. Ma már csak itt tenyésztik hazánkban nagyobb mennyiségben a Kárpát-medencében őshonos sebes pisztrángot és más rokon fajokat. A telepen a fogyasztásra történő nevelés és értékesítés mellett komoly nemesítői munka is folyik, és génbankként is komoly feladatot lát el a pisztráng fajok génállományának megőrzésében.



A telepen május 1-től szeptember 30-ig "Erdei halsütöde" üzemel, ahol frissen kifogott és sütött vagy különleges fűszerezésű pácban érlelt és bükkfán füstölt pisztrángot fogyaszthatunk. Sőt mostanában grill csütörtököt is tartanak! Érdemes megkóstolni, mert egészen különleges ízű hal, akár a füstölt, akár frissen sütött változatát választjuk. Nekünk nagyon ízlett most is. :)

2010. július 28., szerda

Hereg-rét - Borz-kút - Malom-hegy - Toldi-bérc - Vörös-kő forrás - Samassa ház - Imó forrás - Fekete-len forrás - Hereg-rét (2010.07.27.)



A túra hossza 11 km, a szintkülönbség 250 m és nevezhetnénk az időszakos karsztforrások túrájának is. Ezek az időszakos források a Bükk legérdekesebb természeti jelenségei közé tartoznak. Röviden annyit érdemes róluk tudni, hogy a fennsík középső és déli karsztvizeit hozzák a felszínre, annak déli letörése alatt, 450 m tengerszint feletti magasság közelében. Az időszakosság magyarázata abban rejlik, hogy ezen a részen két talajréteg találkozik, a vízzáró agyagpala és a mészkő. Ahol utóbbi eléri a felszínt, ott tudnak a források is a felszínre törni. Hóolvadás után, tavasz elején és ősszel, október környéken aktívak a leginkább, ilyenkor ugyanis a vízgyűjtő területről lefolyó karsztvíz szintje eléri a források fakadásának szintjét. Reménykedtünk, hogy a csapadékos május és nyár eleje után most is működni fognak... hát a háromból kettőnél így is volt, az Imó sajnos most is száraz volt, mint legutóbbi ottjártunkkor. Megjegyzem a legnagyobb vízhozamú forrás a három  közül, persze ha épp működik.


A túrát a Hereg-réten kezdjük, innen indulunk észak felé a kék kereszt jelzésen. Előttünk a Három-kő magasodik, mint a fennsík déli letörésének egyik jellegzetes képződménye, un. köve. Kissé nyugatabbra pedig a Tar-kő látható a fák közül kibukkanva.


500 m megtétele után érünk a Borz-kúthoz, majd 300 m enyhe emelkedő után jutunk az útelágazáshoz, ahol a kék kör és kék kereszt közötti széles, erdészeti, jelzetlen földútra térünk le balra. Ezen kb. 1 km-t haladva szintben kerüljük meg délről a Malom-hegyet.


 Előttünk, balra a Fekete-len látható, hátra tekintve pedig a fentebbi kép tárul elénk, a fennsík fölénk magasodó pereme.
Ezután a Kuklya hegyesét kerüljük hasonló módon délről, szintben kanyargó úton, majd a zöld jelzéshez érkezve jobbra fordulunk, és a jelzett úton haladunk kb. 200 m-t.



Jól látható a rétegek vetődése, gyűrődése az út mentén, és ahogy a fák kiterjedt gyökérzetükkel próbálnak kapaszkodni a minimális talajrétegbe.


Innen balra ismét jelzetlen útra térünk le, majd 1 km gyaloglás után, a Toldi kunyhónál keresztezzük a Toldi-bércen végighaladó kék kereszt jelzést.


Kb. 100 m gyaloglás után térünk rá balra a völgybe tartó, a térképen nem jelölt, de jól kitaposott ösvényre, melyen a Vörös kő völgyébe ereszkedünk le az első időszakos forráshoz, az alsó Vörös-kő-völgyi forráshoz.  Ide egyébként egy másik jelzetlen úton, a felső patakmederben haladva is le lehet jutni, egy ennél jóval nehezebben járható terepen. Az ösvény elején jobbra feltekintve, a fák között a Vörös-követ láthatjuk, majd egyre meredekebben lefelé tartva jutunk egyenesen a forráshoz, melynek hangja, ha szerencsénk van, és aktív, már messziről hallható.


Nekünk most szerencsénk volt, a forrás kb. 30-40 cm-es kis szökőkútként tört a felszínre. Szerintem a Bükk egyik leglátványosabb természeti jelensége, mindenképp érdemes egyszer útba ejteni olyankor, amikor nagy eséllyel működik.


Rövid pihenő után a Vörös-kő-völgy alsó szakaszán folytattuk utunkat, a forrás táplálta bővizű patak mentén.


1 km után a Kecskor lápán balra erősen emelkedő ösvényre tértünk... pontosabban inkább csak belemagyarázható, hogy ez ösvény volt. :)


 A domborzati viszonyok és irány azonban egyértelművé tette, hogy hol vágjunk neki a hegynek, melynek gerincén kellemes tölgyerdőben találtunk rá a jelzetlen ösvényre, melyen a kék kereszt jelzésre jutottunk. Elvileg itt kellene lennie a Tóth Ferenc emléktáblának, de ezt mi nem találtuk meg. Néhány métert délre haladva a jelzett úton balra ismét jelzetlen útra térünk, és a Balázs-lápán ereszkedünk le a völgyben haladó kék jelzésre.


Itt balra kanyarodva kb. 700 m után érjük el a Samassa vagy Lambóth házat. Innen erős emelkedőn folytatjuk utunkat, és a Lök bércre felkaptatva, majd innen leereszkedve érünk el a Lök-völgy aljához, mely nevét az Imó által kilökött vízről kapta. A völgyben a kék kör jelzésen haladunk felfelé, és kb. 700 m emelkedő után érünk az Imó forráshoz, mely a hasonló nevű szikla tövében egy forrásbarlangból ered.


Jelenleg sajnos a legnagyobb vízhozamú időszakos karsztforrás nem volt aktív, így csak a meredek, szurdokszerű patakvölgybe nyíló barlang száját láthattuk.
Innen visszafordulva leereszkedtünk a kék jelzésre, majd folytattuk utunkat az utolsó időszakos forrás felé.


A Fekete-len forrás, csakúgy, mint a Vörös-kő-völgyi párja, aktív volt, bár a három közül a legkevésbé látványos módon jut a felszínre, tulajdonképpen egyszerűen kifolyik a hegyből egy nagyobb mészkő szikla mellett bővizű patakot táplálva. Itt sajnos már erősebben esett az eső, ami utunk felétől még csak szemerkélt, úgyhogy kissé megszaporáztuk lépteinket, én pedig kevesebbet fotóztam.


 Innen kb. 600 m-re érjük el a műutat a kék jelzésen haladva a Tamás kútjánál álló, BNP vendégháznál. Innen pedig már csak 1 km van hátra, hogy visszajussunk a Hereg-réti parkolóhoz.

2010. július 25., vasárnap

János-rét - Három-kő - Tar-kő - Kis-virágos-hegy - Büszkés - Mohos-töbör - Keskeny-rét - Kis-Kőhát nyerge - János-rét (2010.07.24.)

 

A túra első, jelzett utakon haladó fele igen népszerű, gyakran megtett út. A teljes útvonal hossza 13 km, a szintkülönbség 270 m.


A János-rétről a zöld négyzet és a zöld jelzésen kapaszkodunk fel a fennsíkra.


Kb. 1 km megtétele után rátérünk a zöld háromszög jelzésre.


Az út öreg bükkösben vezet, sziklás, köves részen a fennsík déli peremén.


1,5 km megtétele után elérünk az Ilus-kút nevű kiszáradt forráshoz a Nagy-Kőhát és a Kis-Kőhát közötti nyeregben. Innen a fák között a Kis-Kőhátra tekinthetünk vissza.


1 km megtétele után jutunk ki az erdőből a Három-kő tisztására, ahonnan megfelelő időben le lehet látni az Alföldre, el lehet látni Tiszaújvárosig és nyugati irányban Felsőtárkányon át Egerbe, sőt a Mátráig és a Mátrai Hőerőműig akár.


Így néz ki fentről a Hereg-rét a Répáshuta-Felsőtárkány között vezető országúttal, ami légvonalban 1,5 km-re van, szinte pontosan déli irányban.


És ilyen a következő déli perem kő, a Tar-kő a háttérben a Mátra tömbjével és a Kékestetővel.
A zöld háromszög jelzésen ereszkedünk le a Három-kőről, majd a kék jelzésre kanyarodunk balra. 1 km után érjük el a Tar-követ, ami a legmagasabban fekvő déli perem kő 950 m magasságban. És valóban, főként nyugatra, Eger irányába tekintve lehet az az érzésünk, hogy a világ tetején állunk, és a lábunk alatt fekszenek a déli Bükk hegyei.


Csináltam egy panorámaképet, ami jobb is lehetne, de az első próbálkozásom ebben a műfajban. :)

A Tar-kőről a kék jelzésen haladunk lefelé a Büszkés-hegyről, majd kb. 1 km után északra fordulva a kék-zöld jelzésen teszünk meg 200 m-t, majd még az Őserdő előtt jobbra fordulunk egy erdészeti dűlőútra.


Innentől tulajdonképpen az északi oldalán kerüljük meg a Büszkés-hegyet, egy nagyjából szintben haladó úton. 1 km után a Büszkés nevű tisztás mellett haladunk el.


A tisztás mindkét oldalán jelzetlen utak haladnak, keresztezve a dűlőutat, amin megyünk. Egyébként általánosan érvényes, jelzetlen utakon haladva, hogy érdemes figyelni a megtett távolság mellett az irányt és a domborzatot is, így minimális az esélye egy nagyobb eltévedésnek, illetve hamarabb rájövünk, ha nem a tervezett úton vagyunk. A nagyobb erdészeti és egyéb utakat az újabb térképek egyébként elég pontosan jelölik, persze az előfordul, hogy az aktuális fakitermelésnél jóval több út keletkezik attól függően, hogyan hozzák le a fát a hegyoldalból vagy éppen hogyan mozognak a munkagépekkel. A kisebb, térképen jelzett ösvények azonban sok esetben nem találhatók meg, így kalkuláljunk a túrák tervezése során. Egy idő után rutint lehet szerezni egyébként, és bátran le lehet térni a jelzett utakról, ahol sokkal több állattal lehet találkozni, érdekesebb, fajokban gazdagabb területekre lehet eljutni, tekintve, hogy ezeken kevesebb turista mozog általában.

A túraútvonalhoz visszatérve.... :)


A Büszkés tisztása után kb. 500 m-rel érünk a Mohos-töbör csodálatos, köves, bokrokkal, ciprusfélékkel, fenyőkkel tarkított dolináihoz, melynek déli oldalán haladunk végig.


Itt balról csatlakozik be az Olasz kapui tanösvény, melyet követve a Keskeny-rétre jutunk. Közvetlenül a zöld háromszög jelzés betorkollása előtt -tehát mielőtt még ezt elérnénk- kanyarodunk balra ismét egy jelzetlen földútra, mely a Nagy-Kőhát déli oldalán kanyarog szintben. Sajnos innentől, a korábbi tarvágás "nyomaként" fiatal erdőben visz az út a Kis- és a Nagy-Kőhát oldalában egyaránt.


1,5 km megtétele után a Kőhát-lápát keresztezve a Kis-Kőhát déli oldalán folytatódik az út szintben.


Délre tekintve helyenként gyönyörű kilátás nyílik a fennsík alatt elterülő déli Bükkre. Kb. 2 km megtétele után érünk a Kis-Kőhát nyergéhez, ahonnan a zöld és a zöld négyzet jelzésen térünk vissza a János-réti parkolóhoz.