*

*

2010. február 25., csütörtök

A Lillafüredi Állami Erdei Vasút




A Lillafüredi Állami Erdei Vasút története az 1900-as évek elejére nyúlik vissza. Az un. Szinvavölgyi Erdei Vasút vonalát 1920-ban kezdték építeni, és 1921. május 3-án futott ki az első szerelvény. Ekkor még elsődleges feladata a teherszállítás (szén, fa, papír stb.) volt, azonban hamar felfedezték maguknak a környéken lakók is a gyönyörű környezetben futó vasutat. Lillafüreden a Palotaszálló építése (1927-30.) lendületet adott az idegenforgalmi jellegű személyszállításnak, de emellett ekkor még igen jelentős volt az ingázók, munkába járók szállítása is Ómassa felől Miskolcra, Diósgyőrbe, lévén ekkor még közúti tömegközlekedés nem létezett. A kisvasút fénykora az 1950-es években volt, ekkor évi kb. 300.000 főt szállítottak a jelentős teherforgalom mellett. Ezt követően veszített jelentőségéből, mivel a vonal menti bányákat bezárták, és a teherszállítás is egyre jobban a közutakra terelődött. Miskolcon is lerövidítették a vonalat, ami hajdan a belvárosig vezetett. Jelenleg jelentős idegenforgalmi látványosság a kisvasút, évente kb. 200.000 főt szállít, így a helyi turizmus jelentős momentumává vált.

Forrás: http://laev.uw.hu (itt még sok egyéb érdekesség is olvasható.)


Örömhír, hogy javarészt pályázati pénzből elkezdik az elavult mozdonyok felújítását és egy új állomás is épülhet a Garadnán. Emellett ökoturisztikai központ létesül Lillafüreden.

Forrás: Észak-magyarországi turisztikai blog

2010. február 21., vasárnap

VII. Országos Lovasszánkó verseny


Immáron hagyomány, hogy telente -megfelelő hóviszonyok esetén- Bükkszentkereszten megrendezik a lovasszánkó versenyt. Idén erre február 13-án került sor. Ilyenkor egy sor kísérő rendezvény van a faluban, mint pl. a látvány disznóvágás, sí- és szánkóverseny, vásár, stb. Természetesen nem maradhat el ilyenkor az éttermek kínálatából a disznóvágás utáni disznótoros és a tájra jellegzetes ételek, italok sokasága.

Közzéteszek most itt néhány fényképet a szánversenyről (sajnos, nem sikerültek igazán jól, a hó fehérsége jól megzavarta a gép fénymérőjét).

Bükkszentkereszt honlapján további fotók és érdekességek találhatók a hétvégéről.




2010. február 17., szerda

Bükkszentkereszt - Fehérkőlápa - Bükkszentkereszt (2010.02.14.)



Az első túraleírás voltaképpen az első téli túrám is... 40-50 cm-es hóban. Ez utóbbi nem kevéssé megnehezíti a gyaloglást, főleg, hogy ilyenkor az ember ruházata is jelentősen nehezebb, mint nyáron. Ennek ellenére nem árt a vastag zokni, harisnya, vízálló, vastag talpú, bélelt bakancs, meleg kabát... és én persze most jöttem rá, hogy milyen jó szolgálatot tesz ilyenkor egy kalucsni. És persze meleg teát se felejtsünk el magunkkal vinni... :)

A túra összesen 5-6 km hosszúságú, tehát igen rövidnek mondható, és nincs jelentős szintkülönbség sem, de azt kalkuláljuk bele, hogy ilyenkor sokkal lassabban lehet haladni, és sokkal nehezebben... Főként ha nincs kitaposott út és nagy a hó.


A faluból a sárga jelzésen indulunk el, a templomnál a Fő útról északi irányba letérve. Így jutunk ki némi emelkedő után a Hópehely túristaházhoz és a közvetlenül mellette lévő feszülethez, ahol a sípálya parkolója és az útelágazás van. Hogy ne kelljen a használatban lévő sípályán átvágni, itt egyenesen továbbmentünk a jelzetlen gyalogúton.

Érdemes is ezen az úton tartani északnak, vagy legalábbis tiszta időben kipróbálni, mert balra, nyugat felé gyönyörű kilátás nyílik a Szinva völgy felett a Fennsík hegyeire.

Az erdőbe beérve, egy éles jobbra ívelő kanyar után kb. 100 m emelkedő következik, és ezt követően térünk rá a sárga (jelzésű) bicikliútra.
Innen kb. 1,5-2 km-en keresztül ritkás cserjékkel tarkított réten visz az út, gyakorlatilag szintben. Ezt a területet hívják Áfonyásnak, jobbra pedig a Felső Bagoly-hegyet hagyjuk el.



A piros jelzést ismét elérve, az utat az erdőben folytatva, kb. 700-800 m megtétele után jutunk el a fehérkőlápai túristaházhoz. Itt nyáron meleg étel is kapható, most nem közelítettük meg.



Itt fordulunk vissza; mi magunknak egy rövid teázással és némi pogácsa evéssel egybekötött pihenőt engedélyezve.

A túra érdekessége volt, hogy visszafelé, az Áfonyás tisztásaira hatalmas köd ereszkedett, néhol a látótávolság 50 m-re csökkent, aztán hirtelen megnőtt, ezzel is megmutatva, hogy milyen szeszélyes az időjárás már ilyen 600-700 m magas hegyek között is.

























































Bükkszentkeresztre a sárga biciklis jelzésen, az Erdőalja utcán érünk vissza. Innen a Táncsics utcán keresztül a központba visszatérve fejezzük be a túrát.

Mi végül a Rusztik étteremben elköltött ebéddel zártuk a kirándulást. :)

Bükkszentkereszt, avagy a kezdetek



Tulajdonképpen ebben az első blogbejegyzésben arról kellene, pontosabban arról szerettem volna írni, hogy mikor és miként kezdődött bennem a vonzalom a hegyekhez, az erdőkhöz, és leginkább persze a Bükkhöz. Mikor viszont ezt eldöntöttem, rögtön rájöttem, hogy nem nagyon fogok tudni ezzel kapcsolatban írni, hiszen nagyon régre visszanyúló gondolatok, élmények, emlékek kötnek ide. Annyit talán mégis el lehet mondani, hogy valamikor 8-10 éves korom körül lehetett, amikor szüleimmel, a családdal ott nyaraltunk az akkor még létező -az épület még most is megvan- Béke túristaházban. (Később talán erről is írok majd...) Akkor még nem sejtettem, hogy több évtizeddel később majd ott lesz üdülőnk, kb. 20 m-re a hajdan volt túristaháztól... Szóval nem mai történések ezek. Az viszont kijelenthető, hogy a szerelem első látásra kialakult, és nem csak bennem, hanem a családom többi tagjában is, így azóta is, kisebb-nagyobb rendszerességgel visszajárunk a faluba, eleinte a túristaházba, majd az annak helyén létesült, és azóta csipkerózsika álomba szenderedett Bükk fogadóba, majd édesanyám munkahelyének szakszervezeti üdülőjeként szolgáló házba és végül, néhány éve a saját kis nyaralónkba... ja... most épp telelőnkbe. :) Szóval valahogy így kezdődött, pedig alföldi gyerek lévén nem sok közöm kellene, hogy legyen a hegyekhez, mégis nagyon nehezen viselném, ha el kellene innen szakadni, még akkor is, ha sajnos, évente talán ha egy hónapnyi időt van alkalmam eltölteni ebben ebben a kisebb földi mennyországban... számomra legalábbis az.

Így hát most ezzel útjára indítom ezt a blogot, amibe nem csak túraleírásokat szeretnék elhelyezni, hanem sok más egyéb, a Bükkhöz és persze Bükkszentkereszthez kapcsoldó dologról is szeretnék majd írni... hátha lesznek benne hasznavehető gondolatok mások számára is.